Óriási hatást gyakorolt rám már az egyetemen a taoista filozófia. Egyszerre nagyon egyszerű és nagyon bonyolult, és nagyon mély és nagyon égi. Az Út és erény könyve az időtlen bölcsesség kristálytiszta tükröződése. Kínaiul olvasva tisztasága és végtelen tömörsége magával ragadó, esztétikája harmonizálja a lelket.
Sok számomra kedves vers van e gyűjteményben, de ehhez a nagy projekthez a 80. verset választottam. Weöres Sándor fordításában így olvasható:
Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés:
bármily sok szerszám volna,
ne éljenek vele;
az emberek halálukig
ne bolyongjanak messzire;
ha volnának hajók, kocsik,
senki se utazzék;
ha volnának vértek, kardok,
senki se hadakozzék;
írás helyett az emberek
fűcsomókat kötözzenek;
legyen édes az ételük,
legyen ékes a ruhájuk,
legyen békés a lakásuk,
legyen boldog a szokásuk;
és ha átlátnak a szomszéd országba,
és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:
úgy érjék el a vénséget, halált,
hogy sose jártak odaát.
小国寡民。使有什伯之器而不用；使民重死而不远徙 ； 虽有舟舆 ， 无所乘之 ， 虽有甲兵 ， 无所 陈之；使民复结绳而用之。甘其食，美其服 ， 安其居 ， 乐其俗 。 邻国相望 ， 鸡犬之声相闻 ， 民至老 死，不相往来。
Amikor már ungot-berket bejártam, akkor jöttem rá, hogy ez a vers azt is üzeni nekem, hogy bármerre is tartózkodjam a világban, nem attól leszek boldogabb, hogy épp távol vagyok otthonról. Önmagunkra irányuló tudatos fókusz nélkül ugyan azokat a problémákat, élethelyzeteket gyártjuk le bárhol legyünk is - csupán idő kérdése. Ezen kívül a távoli helyek iránt érzett nosztalgia (a Jelen pillanat tudatos megfigyelése nélkül) tartós negatív érzelmi spirálba kergethet bárkit.
A kép háttere egy francia középkori katedrális rózsaablakának geometriája. Azonban ez a második verzió. Az eredeti festmény a fekete hátterű kép volt, amit két évvel a készítése után már nem láttam szépnek. Oldószert és kaparót ragadtam, félnapi munkával megszabadítottam a képet az egész hátterétől. Szerintem megérte.
