Az első képen a 楞嚴咒 léng yán zhòu, azaz a Shurangama-szútra címe olvasható klasszikus írásjegyekkel. Kétoldalról, különleges módszerrel festett kép.
,,A Shurangama-szútra a Nagy Együttérzés Dharani (Nilakantha Dharani) -mantra párja. Az együttérző, befogadó (yin), de transzformáló és átalakító mantra. A szerető együttérzés óriási transzformáló erőt tud kifejteni. A Shurangama pedig a yang-mantra. A "fény kiárasztása". A Buddha koronacsakrájából kiáradó tanítás leírása, meglátása,megszemélyesítése." (Csong An Szunim - az Eredeti Fény Zen Templom apátja)
A második képen egy taoista klasszikus címe, a 莊周夢蝶
(zhuāng zhōu mèng dié), ,,Zhuang Zhou pillangónak álmodja magát" - látható. A háttérben préselt páfrányfenyő-levelekkel. Szabó Lőrinc verse kedvesen elmeséli a klasszikus mű tartalmát.
Dsuang Dszi álma
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
